Csendes megemlékezés

Csendes, meghitt megemlékezés az iskola udvarán

A rekkenő hőségben néhány ismeretlen jöttére lett figyelmes az iskolában táborozó maréknyi kisdiák. Vendégeink /Hajas Zsuzsanna – Hajas János lánya -, Gulyás Antal (Tóni bácsi) -egykori tanító, Hajas János atyai jóbarátja -, Gajdó András – tanár, Tóni bácsi barátja -, Rauf Norbert polgármester és Pulainé Varga Gabriella jegyző/, felkeresték az intézmény falán elhelyezett emléktáblát, mely iskolánk alapító igazgatójának, Hajas Jánosnak állít emléket.

Fontos volt ez mindannyiunk számára, hiszen éppen ma 110 éve született Hajas János.

Tóni bácsi így mesélt a gyerekeknek a “nagyiskola” megépítéséről:

“… Egyszercsak azt mondta az én igazgatóm, hogy építsünk egy iskolát ezeknek a gyerekeknek! És építettünk…”

Zsuzsától megtudtuk, hogy gyermekkorának talán legszebb éveit töltötte a településem, ahová mindig szívesen tér vissza.

Bandi bácsi elmesélte, hogy annak idején azért választotta Előszállást és nem Daruhegyet szolgálati helyéül, mert ott volt vasútállomás.

Rauf Norbert polgármester érzelmektől fűtött rövid beszédében hangsúlyozta, hogy annak idején a falu önállóvá válása is azért indult el, mert az itt élők minden áron meg akarták védeni az iskolájukat, hiszen mindenki érezte, ha megszűnne a működése, akkor a település léte is veszélybe kerülne.

A rövid, de annál személyesebb megemlékezés után vendégeink elhelyezték koszorúikat az emléktáblánál. Tóni bácsi egy nem várt kis meglepetéssel kedveskedett az ünneplőknek. Tárogatóján jól ismert népdalokat, katonadalokat játszott, és izgalmas történetekkel idézte fel a legendás iskolaigazgató alakját.

Nekünk, örökösöknek mit üzent ez a kis megemlékezés? Azt, hogy méltón őrizzük elődeink nagyszerű tetteit, kövessük példaértékű életüket, és mindazt amire megtanítottak minket, kötelességünk továbbadni az utánunk következő generációnak!